- Keress valami klassz helyet, és várj rám ott! Érted megyek! - Wu Qiqiong kinyomta a mobilját, kezét pedig rongyos ruhájához dörgölte. A hetedik mennyországban járva indult a szobájába átöltözni.
- Megjött már? - szaladt utána anyja kérdezősködve.
Wu Qiqiong durva kezét a trikójába törölve a válla felett átnézett anyjára. Nagy, ragyogó szemei sem rejthették széles vigyorát.
- Már jön.
Wu Qiqiong barátnője ma készült először találkozni a szüleivel.
Az égető napsugarak hője még a kabócák dalát is elnyomta. Wu Qiqiong-ék házától nem messze egy hatalmas kuka állt. Az évnek ebben időszakában az átható bűz minden egyes háztartást ellepett. Wu Qiqiong elsétált a kuka mellett, és egy nyalóka maradványa ragadt a cipője talpára. Lábát megvetve a földnek dörgölte, amitől ezernyi légy szállt fel a szélrózsa minden irányába.
Yue Yue a sikátor elején ácsorgott. Arca nyugtalanságról és türelmetlenségről árulkodott.
Ahogy meglátta a felé tartó Wu Qiqiong-ot, Yue Yue-t akaratlanul is undor töltötte el. Nem tudta volna megmondani, hogy a fiú csípőjén lerakódott háj, vagy a fejéről kiálló két hajtincs okozta, vagy netán a konyhai koromtól mocskos arca...
- Menjünk! Hamarosan kész az ebéd - mondta Wu Qiqiong, majd kézen fogta a lányt.
Yue Yue elrántotta a kezét. Arcát árnyék rejtette. Érzéki tekintete eljegesedett.
- Mi az? Ideges vagy? - cukkolta Wu Qiqiong kedves mosollyal. - Ne aggódj! Anyukám vidékről származik, nem lesz vele nehéz dolgod. Nagyon örült neki, amikor megtudta, hogy jössz. Már két napja csak erre készül, és ma korán reggel még bevásárolni is elment.
- Mi lenne, ha... szakítanánk? - kérdezte Yue Yue.
Wu Qiqiong azt hitte, rosszul hallotta, ezért tágra nyílt szemekkel nézett Yue Yue-ra. Egy időre minden szava elakadt.
Yue Yue folytatta:
- Kezd nagyon unalmassá válni a kapcsolatunk.
- Mitől lenne unalmas? Szerintem inkább izgalmas.
Yue Yue keserű mosollyal hozzáfűzte:
- Csak neked az.
Amint ezt kimondta, sarkon fordult. Wu Qiqiong azonnal megragadta.
- Yue Yue! Már hét éve együtt vagyunk. Csak így szakítanánk? Legalább mondd meg az okát!
Yue Yue odafordította a tekintetét:
- A hét évnyi viszketés elég indok?
- Ha viszket, megvakarhatjuk!
- A seggem is megvakarhatom! - robbant ki Yue Yue. Finom ívű ajkai mérget köpködtek. - Na idefigyelj! Hagyd már ezt a pimasz beszédet! Nincs időm tréfálkozni veled. Mostantól fogva hivatalosan is szakítottunk. Már csak barátok vagyunk.
- De hát eddig jól ment. Hogy szakíthatnánk csak így? - küzdött tovább Wu Qiqiong a szerelméért. - Áruld el! Csináltam valamit? Megváltozhatok.
Yue Yue idegesen a szemeit forgatta.
- Mindent csináltál. Indíts újjászületni!
Wu Qiqiong nem adta magát egykönnyen.
- Ezt nem hiszem el.
- Még mindig nem hiszed el? Mi jogon mondod ezt? - A haragtól két rózsaszín felhőcske jelent meg Yue Yue gyönyörű arcán. - A méltóságod segítek megőrizni azzal, hogy inkább nem beszélek, és te még kérdezed? Ha már volt képed rákérdezni, akkor végül is beszélgethetünk róla.
Wu Qiqiong a fülét hegyezve hallgatta, mintha készen állna az újjászületésre.
Yue Yue mély levegőt vett, és Wu Qiqiong állára mutatott.
- Akkor kezdjük! Hány kilót is szedtél fel, mióta járunk? Az egyetemen még olyan vékony voltál! Olyan sportos! De most nézd meg magad! Minden egyes lépéseddel a betonba süllyedsz. Úgy érzem, mintha egy tibeti masztiffot sétáltatnék, miközben veled vásárolgatunk.
Wu Qiqiong felhördült az igazságtalanság hallatán.
- Nem te mondtad, hogy sovány férfiak mellett nem érzed magad biztonságban?
- De igen, ezt mondtam. - Yue Yue dühében a földre dobta a táskáját. - De ez így szerinted most kurvára biztonságos? Olyan biztonságos, hogy sírni tudnék. Tudtad, hogy mostanában sokat álmodtam arról, hogy felbukkant egy harmadik? Aztán minden alkalommal vihogva ébredtem fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése