Counterattack - 10. Fejezet - Felmondok!

Még ha ilyenkor lehetne is taxit fogni, akkor is elég drága lenne. Továbbá az eső is zuhogott. Wu Qiqiong aggódott, hogy a részlegvezetője türelmetlenül várja, ezért futni kezdett az úton. Az eső nekicsapódott az arcának, feleslegessé téve az esernyőt.
Egy öregember követte Wu Qiqiong-ot a motorján, aki nem bírta tovább elnézni, így odakiáltott neki:
- Kölyök! Szállj fel! Nem kell érte fizetned. Hová mész?
Wu Qiqiong-ot mélyen meghatották a szavai.
- Szükségtelen, már csak egy saroknyira vagyok - ezzel kivette a zsebéből a  maradék 37 jüanját, és odaadta az öregnek. - Uram, fogja ezt a pénzt, és menjen haza! Maga már nem olyan fiatal, mint én.
Az öregember vissza akarta adni a pénzt Wu Qiqiong-nak, de ő már elment. Miután újra visszaszállt a motorjára, a fiú már nem is látszott.
További 10 perc futás után Wu Qiqiong végül odaért a céghez.
A részlegvezetőre részegen és mámorosan talált rá. Mindenfélét széthajigált az irodában. Amikor Wu Qiqiong belökte az ajtót, durván szidalmazni kezdte őt.
- Nézz magadra! Mennyi is az a mocskos idő?! Általában egy csomóan lebzseltek errefelé, de amikor komolyan szükségem van rátok, elrohantok! Minden egyes nap fizetésemelést követeltek. Komolyan azt hiszitek, hogy megértek annyi pénzt?! Mit bámulsz már? Azért hívtalak, hogy javítsd meg a gépet, nem azért, hogy nézegess...
Wu Qiqiong leguggolt, és szó nélkül elkezdte vizsgálni a gépet. Senki sem volt a közelében, aki segíthetett volna. Csak saját magára számíthatott, a drótot puszta kézzel kötötte össze, miközben a szájában tartotta a zseblámpát. Zap! Weu Qiqiong-ot megrázta az áram. A részlegvezető pedig csak ott állt, és nézte. Wu Qiqiong szinte minden egyes hajszála égnek meredt.
......
Wu Qiqiong végül reggelre megtalálta a probléma okát. A részlegvezető addigra felébredt.
- A gép egy alkatrésze elromlott. Ki kell cserélni.
A részlegvezető a "ki kell cserélni" hallatán összeráncolta a szemöldökét.
- Kicserélhetjük, de a költségeket te állod.
Wu Qiqiong-ot nyugtalanította, hogy neki kell a cserét fizetnie. Pár száz jüan nem számít olyan sokat, de mégis miért neki kellene kifizetnie? Egy alkalmazott felelősségi körébe tartozik megoldani a felettesei problémáit, de ő akkor sem fogja hagyni, hogy kihasználják!
- A gép azelőtt romlott el, hogy elkezdtem javítani. Nem az én hibám volt.
A felettese elégedetlen pillantást vetett rá.
- Wu Qiqiong, egyszerűen rövidlátó vagy. Ilyen sokat számít az a pár száz jüan, ha azzal segíthetsz megjavítani a gépet?
- Miért ne jelentene sokat? - szállt vitába Wu Qiqiong. - A havibérem nagyjából 2000 jüan.
- Szóval szerinted rossz a cég gazdálkodása?! - ordította el magát hirtelen a részlegvezető. - Ha szerinted nem jó, akkor fel is mondhatsz. Sok magánvállalatnak jobb az anyagi helyzete. Menj, ahová akarsz, úgy legalább nem hátráltatod mások fejlődését!
Wu Qiqiong póznaként vetette meg a lábát a talajon. Tekintete nem sugárzott érzelmeket. Arca elsápadt.
- Alkudozni mer velem? Nézzen magára! Minden nap csak henyél. Ha nem adta volna nekem ezt a munkát, most koldusként élne! Az a másik három az irodából már egy csomószor panaszkodott nekem, hogy bárcsak elküldenék magát egy másik részleghez! Már régóta gyűlölik...
Wu Qiqiong-nak eszébe jutott a három évnyi céges munkája. Mindig segített a kollégáinak. Nagyon segítőkésznek érezte magát, és úgy gondolta, mindenki jóként tartja számon. Mások szemében azonban csak egy nyomulós alak volt, aki csak fel akart vágni a felettesei előtt, hogy rajtuk keresztül feljebb juthasson a társadalmi ranglétrán.
- Wu Qiqiong! Te javítottad a gépet, úgyhogy a te felelősséged, hogy kész is legyen. Ajánlom, hogy még ma add át a pénzt, és akkor úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna. Ha továbbra is ellenállsz, viselni fogod a következményeket!
Mindenki elnémult. Wu Qiqiong végül ráébredt, hogy ez egy sötét társaság. Akármennyi jót is tett itt, senki sem fog rá emlékezni. Ha viszont valami rosszat tenne, azért élete végéig üldöznék.
- Felmondok - lökte oda váratlanul. - Beadom a felmondásom.
A felettese végül rájött, hogy Wu Qiqiong valóban távozik. De ha ő elmegy, ki fogja elvégezni azt a sok ezt-azt?
- Idefigyelj, Wu Qiqiong! Ne légy hálátlan! A cég képzett ki téged. Ha elmész, sztornózom a szabadságaid. A három évre befizetett biztosítási pénzednek is lőttek.
Biztosítás? Mire is voltam biztosítva? A barátnőm elhagyott. Akkor minek az a biztosítás?
Wu Qiqiong megfordult, és az ajtó felé indult.
A részlegvezető bömbölt mögötte.
- Idefigyelj! Egy hétig valós indok nélkül lógtál a munkából. A napi béred háromszorosát fogom ezért levonni! Plusz a gép alkatrészeinek árát is! Ne hidd, hogy a pénz kifizetése nélkül távozhatsz!
Wu Qiqiong magabiztosan érvelt.
- Pedig de, mert táppénzen vagyok.
A felettese megragadta Wu Qiqiong-ot az gallérjánál, és a fogai közt őrölte a szavakat.
- Ki a fasz vagy te? Hogy merészelsz kiabálni velem?! Folyton valami baj van a fejeddel. Ha egyszer hozzányúltál a géphez, minden a te hibád!
Wu Qiqiong arca vörösödni kezdett a fuldoklástól. Próbálta lefeszegetni a felettese karjait, aki végül a szoba sarkába rugdosta. A kötés leesett a fejéről.
- Hogy merészelted megkarmolni a kezem?! Idióta! A rohadt anyádat! Tűnj innen a picsába!
Wu Qiqiong belekapaszkodott felettese belépőkártyájába. Véraláfutásos szemeivel a benne lévő fényképet nézte. A fotó alá írt név, Zhang Baogui, örökre a szívébe vésődött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése