A következő három napban Wu Qiqiong Jiang Xiaoshuai-nál maradt tanácskozásra, míg a feje meg nem telt. Jiang mester igen figyelmesen bánt a tanítványával. A lehető legteljesebb útmutatást igyekezett adni neki a szívfájdalomból történő kilábaláshoz. Elérte, hogy többé ne keresse Yue Yue-t, hogy mondjon le a reménytelen elképzeléseiről, és fogadja el a tényt, hogy hivatalosan is szakítottak.
Miközben Jiang Xiaoshuai a többi betegével foglalkozott, Wu Qiqiong-on is rajta tartotta a szemét.
Wu Qiqiong ismét kezébe vette a mobilját.
Jiang Xiaoshuai azonnal mogorva pillantást vetett rá, és szótagolva mondta:
- Tedd. Le!
- Nem őt akartam hívni - magyarázkodott Wu Qiqiong. - Csak játszani akartam. Most töltöttem le a Zuma színvakoknak készült verzióját.
Jiang Xiaoshuai erre visszafordította a fejét.
Miközben Wu Qiqiong épp a játék közepén tartott, megcsörrent a telefon.
Ó, te majom! Te majom! Te aztán lenyűgöző vagy! Az öt ujjnyi hegy nem tudott maga alá gyűrni, és majomistenként születtél újjá! Ó, te majom! Te majom! Te drágaság! Az arany karika varázslata mit sem változtatott mindenhatóságodon...
Wu Qiqiong nem hitt a szemeinek, és a telefont sem merte felvenni. Yue Yue első alkalommal hívta fel a szakításuk óta.
- Miért nem veszed fel a telefont? - kérdezte Jiang Xiaoshuai.
Wu Qiqiong kába tekintettel meredt maga elé.
- Yue Yue az.
- Férfi vagy? Ha igen, vedd fel a telefont! Mondd el neki, amit kell!
Wu Qiqiong lenyomta a "Válasz" gombot, és meghallotta Yue Yue szívélyes hangját.
- Meggyógyultál már? Ha igen, találkozzunk!
Szóval nemcsak Wu Qiqiong viselkedett megszállotként, hanem a másik fel sem volt teljesen észnél.
Wu Qiqiong Jiang Xiaoshuai-ra pillantott; a véleménye érdekelte.
Jiang Xiaoshuai csupán annyit mondtt:
- Rajtad áll.
Wu Qiqiong még egyszer nekiveselkedett a csatamezőnek.
Yue Yue ezúttal nem választott körültekintően helyet, és a vizsgálódási folyamatot is hanyagolta. Úgy érezte, Wu Qiqiong-ot nincs az az ember, aki megállíthatná. Időtől és helyszíntől függetlenül Wu Qiqiong mindig találna valahol egy darab téglát.
Yue Yue kissé izgatottá vált. Régóta ott ácsorgott várakozva. Tekintete folyamatosan a környezetét mustrálta.
Wu Qiqiong gondtalanabbnak tűnt, ahogy a találkahely felé sétált.
- Mizu? - kérdezte Wu Qiqiong.
Yue Yue hangosan, érthetően annyit mondott:
- Szakítsunk!
Wu Qiqiong az önhipnózis mély légzésének segedelmével végre túljutott a traumáján. Szakíts, ha akarsz! Ki a frászt érdekel?
Yue Yue-nak talán elmentek otthonról. Megragadta Wu Qiqiong karját. Szemei várakozással teltek meg.
Wu Qiqiong nem tudta, mire vár a lány.
Mivel Wu Qiqiong a továbbiakban semmit sem tett, Yue Yue türelmetlenségében a mellkasát kezdte ütögetni.
- Ideje elővarázsolni a téglákat! Gyerünk már!
Wu Qiqiong arcizmai kissé megrándultak.
- Mi... Milyen téglákat?
- Varázsolj elő egy téglát! Ahogy a múltkor is tetted. Keríts elő egyet a semmiből! - takarta el örömében az arcát a lány, mintha valami érdekes jutott volna eszébe.
Wu Qiqiong szívében mintha vadlovak vágtáztak volna. A lovak patája végigtrappolt a szívén és a belsőszervein, közben a húsába téptek. Már így is elég rossz volt, hogy a lányt nem hatotta meg a főhős kitartása. Miért ragaszkodik annyira hozzá, hogy újra lássa?
Ez az én fejem! Izomból és vérből áll. Valaha pedig ezt csókoltad!
Wu Qiqiong szíve darabjaira hullott. Nevetett saját magán.
Hét év. Összesen hét év. Csak annyit értem el, hogy varázslónak nevez!
...
Yue Yue idegességében dobbantott a lábaival.
- Gyerünk már! Én várok. Ne hagyj cserben!
Wu Qiqiong-gal átellenben két fa állt. Hevert néhány tégla köztük. Egyenesen odasétált hozzájuk, kiválasztott egy darabot, aztán visszament Yue Yue-hoz.
Yue Yue tisztára csalódott. A tekintetébe bosszúság költözött, mintha átverték volna.
- Azt akartam, hogy varázsolj elő egyet! Miért onnan választottál?
Wu Qiqiong a nyelvével csettintett, "cöh-cöh".
- Miért varázsolnék, ha egyszer itt is van? Ha szerinted egy nem elég, többet is foghatok, hogy látványosabb legyen.
Yue Yue először látta Wu Qiqiong-ot ilyen lazának, ami ámulatba ejtette. Még visszavágni is elfelejtett. Szemei intenzíven pásztázták a Wu Qiqiong kezében tartott téglát. Mintha a kívánsága nem vált volna volra.
Wu Qiqiong tudta, hogy a lány a téglázásra vár.
A különösen rossz közérzet bátorsággá változott; a megkövültség érzéséből várakozás lett; a kezdeti fenyegetőzés bujasággá alakult át... Yue Yue-nak mégis a fiú homlokából kifakadó vér okozta trauma hozott színt az életébe.
Eljött a feledhetetlen epilógus ideje.
Wu Qiqiong lehunyta a szemét, és a téglát keményen hozzávágta a fejéhez. Egyáltalán nem érzett semmit. Érzelmek sem ébredtek benne. Wu Qiqiong minden erejét összeszedve még utoljára egyszer fejbe vágta magát.
A tégla darabokra tört!
Yue Yue, "......"
Élénk fénysugár ölelte körbe Wu Qiqiong testét, ragyogást adva alakjának.
- Yue Yue, hivatalosan is végeztünk.
Azzal Wu Qiqiong a levegőbe nevetett. Abban a pillanatban, amikor távozásra felkészülten megfordult, vérrel keveredett könnyek fojtották el a lélegzetét.
Ettől a naptól kezdve nekem semmi közöm az őszinteséghez, kedvességhez, félénkséghez, tehetetlenséghez, semmirekellőséghez... Ha bárki provokálni mer, halálra kalapálom a vas keménységű fejemmel!
......
Jiang Xiaoshuai addig ücsörgött a klinikán, míg odakint be nem sötétedett. Aztán egyre jobban várakozva kiállt az ajtóba, és nézte a járókelőket. Végül Wu Qiqiong még mindig nem bukkant fel. Jiang Xiaoshuai felsóhajtott. Minden eddigi erőfeszítése hiábavaló volt. Az az idióta egy szinttel visszább esett.
Épp, amikor már be akart menni, egy erős kéz visszatartotta.
Megfordult, felemelte fejét, és egy ismerős, mégis más arcot pillantott meg. Wu Qiqiong arca mértéktelen fagyot sugárzott magából. Jiang Xiaoshuai úgy érezte, mintha a fejét pengék karistolnák, amikor Wu Qiqiong tekintete rásiklott. Wu Qiqiong ugyan szokása szerint mosolygott, de valami lehengerlően fullasztó érzés is bujkált a mosolya mögött. Jiang Xiaoshuai bőre megfeszült, libabőrös lett tőle.
- Te... - Jiang Xiaoshuai megzavarodott.
Wu Qiqiong enyhén vigyorgott.
- Nevet változtattam.
Jiang Xiaoshuai-t ez rossz érzéssel töltötte el.
- Mire változtattad meg?
- Wu Suowei-re*.
Jiang Xiaoshuai, "......"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése