Yue Yue-nak éles volt a nyelve, de Wu Qiqiong már hozzászokott. Úgy döntött, nem vitatkozik vele. Lehajolt, és felvette a lány táskáját. Arcán bocsánatkérő mosollyal odaadta Yue Yue-nak.
- Ha így nem tetszem, lefogyhatok a kedvedért.
- Ne pazarold a nyálad! Itt nem csak arról a pár kilóról van szó. Lefogyhatsz, de attól még ott a fukarságod. Akárhányszor vásárolni megyünk, mindig csak a leárazások és az ingyen termékminták miatt. Ugyanez történik a plázákban is. Még amikor ki akartunk venni egy szobát, akkor is olyat választottál, amiben nem volt se internet, se légkondi. A legjobb barátnőim mind saját kocsival járnak, én viszont még mindig a metrón nyomorgok!
Wu Qiqiong jó természeténél fogva próbálta vigasztalni a lányt.
- Pekingben mindig sok a forgalmi dugó. Ráadásul az olajár is magas. Nem igazán éri meg autót vezetni.
Yue Yue-t teljesen elöntötte a düh.
- Persze. A havi fizetésed alig több, mint 2000 jüan. Pekingben mostanában minden drága, így barátnőt tartani is vétek! Szóval a szakításunkkal csak segítek spórolni.
- Ne csináld ezt velem! - Wu Qiqiong minden büszkeségét lenyelve érvelt: - Nekem nem fáj pénzt költeni rád.
- Hát persze. Alig több, mint 2000 jüant keresel, naná, hogy azt nem fájna elkölteni. De még, ha minden bátorságod összeszedve is tényleg elkölenéd mindet, akkor is legfeljebb egy tál szójatejet és két darab fánkot vehetnél. Mi értelme volt jó hírű iskolában diplomázni, ha végül kilenctől ötig dolgoznod kell? Nem jobb, mint főiskolásnak lenni. A gyerekkori legjobb barátomnak még a középiskolát sem sikerült elvégeznie, most mégis BMW-t vezet. Ha már BMW-re nem futja neked, legalább egy Passat-ot vehetnél!
Wu Qiqion kihalászott egy zsebkendőt a zsebéből, és finoman, figyelmesen letörölte Yue Yue-ról az izzadtságot.
- Ne aggódj! Ne aggódj! Pár év múlva majd veszünk.
- Pár év múlva? Ilyen szánalmas fizetésből? Azt hiszed, ebből lehet kocsid? Na és volt merszed ilyen lepukkant házba meghívni ebédelni? Wu Qiqiong! Wu Jiqiong (szuper szegény), mennyire vagy szegény? A neved is ékes bizonyítéka annak, hogy nem juthatsz előrébb. Ez van. Hazamehetsz. Mondd meg anyukádnak, hogy köztünk mindennek vége!
Yue Yue sarkon fordult, Wu Qiqiong pedig ismét megragadta. Rángatni kezdték egymást, amitől az utca túloldalán egy kutya elvakkantotta magát.
- Tényleg nem csinálhatjuk vissza? - kérdezte Wu Qiqiong vörös, csipás szemmel.
Őszintén szólva Yue Yue nyelve élesen vágott, a szíve viszont nem volt jégből. Ha szívtelen lett volna, nem is húzta volna ilyen sokáig a szakítást. Legbelül nyomasztotta Wu Qiqiong szánalmas állapota. Nem bírta elviselni, de egyszerűen már nem maradtak érzései. Előbb-utóbb úgyis sor került volna a szakításra. Mikor lehetett volna vége mindennek, ha még tovább ingadozott volna?
- Wu Qiqiong, igazság szerint nem azért küldelek el, mert szegény vagy. Csak azért utállak, mert nincs benned motiváció. A kapcsolatunk során semmi felháborítót nem tettél. Legalább megütnél, vagy kiabálnál velem, csakhogy felfrissítsd az életem! Ha enyhén akarom kifejezni magam, szerény vagy. Ha durvábban, akkor gyáva vagy! Csak a saját trágyadombodon lehetsz király!
Egy darab tégla hevert a villanypózna mögött, ahol Yue Yue álldogált. Wu Qiqiong azt bámulta kiüresedett tekintettel. Hirtelen eszébe jutott az "Emléktöredék" című regény, melyben a főhös úgy próbálta visszanyerni szerelmét, hogy téglákat vagdosott a fejéhez. Megható, szívszórító szerelmi történet volt.
- Meg is halnék érted - fakadt ki Wu Qiqiong váratlanul.
Yue Yue szeme se rezzent ennek hallatán. Nevetett, mintha viccet hallott volna.
- Inkább ne halj meg miattam! Még ha levágnád is előttem a karod, akkor sem tartanálak többre.
Wu Qiqiong lagymatagon elindult a pózna felé, lehajolt, és felvette a törött sarkú téglát. Két keze remegett, mint korhadt bambusz rudak a tétova szellőben. Végül sikerült megszorítania a téglát, és Yue Yue felé fordulva ajkai erőteljesen reszkettek.
- Ezt most... összetöröm. Nehogy később megbánd!
Yue Yue futólag rápillantott; nem vette komolyan. Hátat fordított, és elment.
BAMM!
Yue Yue azonnal megállt, és megfordult. Arca elsápadt a rémülettől.
Wu Qiqiong a földön feküdt. Teste szabálytalanul rángatózott. Feje tiszta vér volt.
- Da Qiong*! Da Qiong! Kérlek, ne ijessz rám! Segítsen valaki! Öngyilkosság történt!
(*A kínaiknál szokás a neveket egy-egy szótaggal megtoldani, hogy aranyosabban hangozzanak. A "da" "nagyot" jelent.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése