A két hónapos lábadozás alatt Wu Qiqiong többször is elhívta randira Yue Yue-t, de ő mindig elutasította azzal, hogy csak akkor találkozik vele, ha már teljesen helyrejött. Arra kérte, hogy az idő alatt tekintsen ömagába. Wu Qiqiong igen együttműködő volt a kezelés alatt a mihamarabbi gyógyulás érdekében. Sosem evett semmi olyat, amit az orvos megtiltott neki. Később még a telefonos játékkal is felhagyott azon aggodalmában, hogy a sugárzás hátráltathatja a seb gyógyulását. Így teltek el a napok.
Yue Yue hallott róla, hogy Wu Qiqiong felépült. Csak akkor ment bele a találkozóba.
Ezúttal nem a sikátorban találkoztak, hanem a tóparti parkban egyeztek meg. Ott egyetlen téglát sem lehet találni.
Wu Qiqiong korábban ért oda. A tó partján állva fütyörészett. A korábbi szörnyű állapotához képest sokkal ízlésesebbé és tűrhetőbbé vált. Még azt a pólót is felhúzta, amit Yue Yue vett neki az egyetem második évében születésnapjára. A súlyfeleslege miatt nem tudta eddig hordani. Tegnap turkálta ki a szekrényéből, és próbálta fel. Meglepő módon felment rá.
Yue Yue szép arca ragyogott, ahogy a napsugarak ráestek. Kristálytisztának tűnt. A teste hibátlan, karcsú és törékeny volt. Wu Qiqiong testében minden egyes idegrost felkiáltott örömében, ahogy Yue Yue felé közeledett. Már nagyon rég nem találkoztak. Úgy érezte, mintha az őrülten kalapáló szívét egy macska karmolászná.
Yue Yue meglátta Wu Qiqiong-ot. Az enyhe meglepettségen kívül más érezelem nem volt megfigyelhető az arcán.
- Hogyhogy így lefogytál?
- Ennyire hiányoztál. - Wu Qiqiong kinyújtotta a kezét, hogy kisöpörjön egy tincset Yue Yue homlokából. - Te mondtad múltkor, hogy kövér vagyok, ezért keményen megküzdöttem a fogyásért. A célomat még nem értem el ugyan, de mindent megteszek érte.
Yue Yue közömbösen eltolta a fiú kezét.
Wu Qiqiong közelebb húzódott hozzá.
- Azt mondtad, időközben gondolkodsz. Sikerült átrágnod magad a dolgokon?
- Igen. Szakítsunk!
Bár már másodjára hallotta, mégis szörnyen belesajdult Wu Qiqiong szíve.
- Miért? Azt mondtad, kövér vagyok, így lefogytam. Mi mást kellene még tennem?
Yue Yue-ból kirobbant az őszinteség:
- Wu Qiqiong! Azt is hozzátettem, hogy nem a testsúlyodról van szó. Abszolút fogalmad sincs, milyen életre vágyom. Nem akarok ilyen fiatalon anyává válni. Nem akarok olyan életet, mely a vég nélküli bevásárlásokról és a határtalan gürcölésről szól. Felfogod?
Wu Qiqiong tekintete csökönyösen merev maradt.
- Szóval fukarnak tartasz.
- Nem a fukarságodról van szó - tette hozzá ingerülten Yue Yue. - Miért nem fogod fel? A jelenlegi helyzetedben hiába is lennél bőkezű, jövőbeli kilátásaid akkor sincsenek.
- Miért ne lenne jövőm? Az MNC-nél dolgozom. Sokan próbálnak befurakodni oda, mégse tudnak. Ne ócsárold ennyire a fizetésem! Pár év múlva, amikor már mérnök leszek, 50-60.000 jüant is megkeresek majd évente.
- Cöh-cöh! 50-60.000 jüant? Vehetünk belőle egy 1 négyzetméteres lakást?
A Wu Qiqiong-ban fellobbant tüzet azon nyomban kioltotta az ősz fagyos fuvallata.
- Yue Yue, régen nem ilyen voltál! Emlékszem még rá, hogy amikor tanultunk, azt mondtad nekem, semmi mást nem kérsz, csak legyek veled örökké.
- Csak udvariasságból mondtam, nem vágod? - Yue Yue egyre rosszabbul érezte magát. - Azt hittem, iróniának veszed, és arra sarkall majd, hogy elérj valamit, és férfi legyen belőled! Ki gondolta volna, hogy ilyen kibaszottul merev vagy? Azt mondtam, nem kérek semmit, erre te tényleg nem is próbálkoztál. Minden nap az elégedett képed néztem, miközben csak az MNC-ről áradoztál. Komolyan fogalmam sincs róla, honnan veszed ezt a felsőbbrendűségi érzést.
Wu Qiqiong szóhoz sem jutott.
- Felejtsd el! Mindent elmondtam, amit lehetett. Mától fogva mi ketten...
- Ismét meghalhatok érted - vágott közbe Wu Qiqiong.
Yue Yue szemei elsötétültek, s vékony, fekete vonallá változtak.
- Nem fáradtál még bele a régi taktikádba? Ráadásul itt csak füvet találsz, téglát nem.
Váratlanul hátborzongató mosoly jelent meg Wu Qiqiong arcán.
- Hát ez itt nem egy tégla?
Amint kimondta, megfordult, és elindult a fák mögé. Yue Yue szeme láttára félrehajtotta a fűszálakat, és kivett közülük egy odatemetett téglát...
Ismét ugyanott vágta magát homlokon, és ugyanazzal az erővel, csak épp annyi különbséggel, hogy igyekezett eszméleténél maradni.
- Wu Qiqiong, te nem is vagy ember!
Yue Yue átkozódva, a fogait összeszorítva odaszaladt Wu Qiqiong-hoz. Karon fogta, és kitámogatta a parkból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése