Counterattack - 5. Fejezet - Néma gondolatok

Amikor Jiang Xiaoshuai kikísért egy beteget az ajtón, két ismerős alakot látott meg nem messze tőle. Arcizmai enyhén rángatózni kezdtek. Fenébe! Még 3 órája sem ment el. Miért jött vissza ilyen hamar?
Yue Yue ezúttal nem volt türelmes. Egyszerűen csak nekilökte Wu Qiqiong-ot Jiang Xiaoshuai-nak, aztán elsétált.
Jiang Xiaoshuai betámogatta Wu Qiqiong-ot a szobába. Wu Qiqiong vinnyogott - szánalmas látványt nyújtott.
- Figyelj, haver! Én csak vicceltem veled. Miért verted megint fejbe magad? Nem hiszem, hogy csak azért tetted, mert ennyire hiányoztam. Nem igaz?
Wu Qiqiong grimaszolt.
- Még mindig szakítani akar velem.
Miután Jiang Xiaoshuai kitisztította a  sebét, nyugtatót adott neki, és összevarta. Könnyed csevelybe kezdett, hogy csökkentse Wu Qiqiong szorongását.
- Ezúttal miért?
Wu Qiqiong alig hallhatóan válaszolt:
- A fukarságom miatt panaszkodott.
Jiang Xiaoshuai-ból kitört a nevetés.
- Szerinted is fukar vagyok? - Wu Qiqiong sértve érezte magát. - Még csak két éve dolgozom, és a fizetésem alacsony, de ettől még sose bántam rosszul vele. Ő iPhone-t akart, ezért 3 hónapon át sóherkodtam, és sikerült összekuporgatnom 5000 jüant, hogy vegyek neki egyet. Utána kencéken akadt meg a szeme. Több, mint 1000 jüanba kerültek. Eladtam a saját mobilom, hogy megvegyem neki őket. Ez a mobilom már 5 éve megvan. Négyszer beleejtettem a klotyóba is, de még így is vonakodok lecserélni.
- Ezek szerint a barátnőd bölcs döntést hozott - mondta Jiang Xiaoshuai.
Wu Qiqiong szemei majd' kirobbantak a dühtől.
- Miért is?
Jiang Xiaoshuai figyelmen kívül hagyta.
- Így legalább nem kínzod tovább magad.
Wu Qiqiong forrongott belülről. Megmozdította a fejét, amibe belesajdult a sebe, így fájdalmasan grimaszolt.
- Elég volt! Maradj nyugton!
Jiang Xiaoshuai újra bepozicionálta Wu Qiqiong fejét, és csak bámult rá. Wu Qiqiong igazából elég jól nézett ki. Amikor először itt járt, még kövér volt, ami az arcvonásait is elcsúfította. Most, hogy már sokkal soványabb lett, a vonásai is jobban kirajzolódtak. Az átlagosnál valamivel helyesebb volt. Bár még így is mindig távol állt attól az istennőtől, azért még nem kellett volna ennyire megkínoznia magát.
- Doki, ezúttal meddig fog eltartani a gyógyulásom?
- Ez nem olyan súlyos. Valószínűlag egy hónap múlva nyoma sem lesz.
Wu Qiqiong egy hónapon át minden nap bejárt a klinikára kezelésre. Egy idő után jól összebarátkoztak, és Wu Qiqiong elkezdett mindent elmesélni magáról.
- Hárman vagyunk otthon testvérek. Két nővérem van. Az idősebbik már elmúlt 40. A gyereke most gimnazista. A fiatalabbik nővérem Dél-Kínába ment féjrhez. Idén szülte meg a fiát. Apám két évvel ezelőtt agyi mélyvénás trombózisban meghalt. Mivel én vagyok a család harmadik gyereke, mindig is én voltam a kedvenc. Még most is minden jóval ellátnak. A fiatalabbik nővéremnek ez sosem tetszett.
Már gyerekként is nagyon ígéretes voltam; mindig osztályelső. Az egész szomszédság büszke volt rám. Minig azt mondogatták, hogy találni sem lehetne még egy ilyen jó gyereket, mint én. Az életben egy simlit sem követtem el. A suli is jól ment, otthon pedig anyámnak segítettem a házimunkában. Egyszer úgy szálltam le a buszról, hogy nem vettem jegyet. Utána egyik megállótól a másikig rohantam utána, és addig nem indultam haza, míg ki nem fizettem.
Az egyetemen se lógtam el egy előadást sem. Minden félévben megkaptam az ösztöndíjat. Egyszer a barátnőm megkért, hogy lógjak vele, és menjünk el vásárolni. Elutasítottam. Amikor először vettünk ki szobát, egész éjjel csak az ágyon feküdtem, és néztem a tévét. Amikor munkát kaptam, láttam, hogy a munkatársaim mindenfélét hazavisznek az irodából, de én sose tennék ilyet. Ami az enyém, azt elteszem, ami nem, ahhoz hozzá sem érek.
...
Ahogy Jiang Xiaoshuai hallgatta Wu Qiqiong végeérhetetlen szónoklatát, óhatatlanul is felkiáltott.

- Nehéz lehetett neked mostanáig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése