Counterattack - 8. Fejezet - Elveszett nyaklánc

Egy hét múlva, egy sorszerű estén, Wu Qiqiong a szokásos kezelésre érkezett a klinikára.
Jiang Xiaoshuai lassan levette a fejéről a kötést. Sötét, felkunkorodó szempillái enyhén megrebegtek, és szarkasztikusan megjegyezte:
- Az átkozott fejed egyre keményebb lesz. Még csak pár nap telt el, de máris varosodni kezdett.
Wu Qiqiong felvihogott.
- Mikorra jövök teljesen rendbe?
- Úgy egy hét múlva.
Wu Qiqiong ismét motyogni kezdett.
- Miben sántikálsz már megint? - térdelte meg keményen Jiang Xiaoshuai. - Úgy nem azon jár az eszed, legközelebb hogy vágod fejbe magad? Most le is szögezem! Ha ismét megteszed, kereshetsz egy másik orvost; hozzám ne is gyere! Olyan gyakran jársz hozzám, hogy kezdek arra gyanakodni, nem is ő tetszik neked, hanem én.
Wu Qiqiong kinyújtotta a nyakát, és kínjában elnevette magát.
Épp villám csapott be, amikor a kezelés véget ért. Wu Qiqiong még maradni akart egy kis csevejre, azonban az időjárás láttán mégsem tudott. Sebesen felvette a kabátját, és az ajtó felé indult. Jiang Xiaoshuai azonnal visszarántotta, és adott neki egy esernyőt.
- Köszi! Holnap visszahozom.
Ezzel elindult az úton, melyet az égből lesújtó villámok világítottak meg.
Jiang Xiaoshuai nem ment haza. Úgy döntött, éjszakára a klinikán marad. Minden ablakot és ajtót bezárt, majd a hálószobába ment. Zuhogni kezdett. Az esőcseppek az ablakon kopogtak pattogó hanggal. Alvásra gondolni sem tudott. Lábait keresztezve a számítógépe előtt ült. A gépelés hangja tökéletes összhangban volt a kinti mennydörgés és eső morajával.
3-4 óra is eltelt, mire a szemei bevörösödtek. Jiang Xiaoshuai végül kezdte álmosnak érezni magát, így álomra hajtotta fejét párnáján.
"Kopp! Kopp! Kopp!"
Három erőteljes koppanás hallatszott az ajtó felől.
Jiang Xiaoshuai türelmetlenül megfordult, és visszaaludt.
"Kopp-kopp-kopp-kopp-kopp..."
Intenzív dobszóló vette kezdetét.
Francba! Jiang Xiaoshuai ingerültté vált. Ki a frász kopogtathat ilyenkor az ajtómon? Belelépett a fapapucsába, és agresszíven az ajtó felé sétált, majd kikiabált.
- Ki van ott?
- Xiaoshuai! Én vagyok az! - hallatszott Wu Qiqiong elkeseredett hangja.
Jiang Xiaoshuai ledöbbent. Ez az idióta ugye nem megint öngyilkossági kísérlet miatt jött?
Kinyitotta az ajtót. Wu Qiqiong tökéletes állapotban ácsorgott előtte. A kötés még mindig ott virított a homlokán, csak épp a cipője volt csuromvizes.
- Azt hittem, az esőben is fejbe vágtad magad.
- Vicces vagy. Éjjel egy óra van. Miért kerestem volna most fel Yue Yue-t?
- Egy óra van? - kérdezett vissza Jiang Xiaoshuai álmosan. Megdörzsölte az arcát a kezével, aztán azonnal rámorgott Wu Qiqiong-ra. - Mit keresel itt éjjel egykor?
- Kölcsönkértem némi pénzt anyámtól, hogy vegyek egy nyakláncot. Mivel Yue Yue-nak nem kellett, úgy gondoltam, holnap visszavinném, aztán a pénzt visszaadnám anyámnak. De miután keresni kezdtem, észrevettem, hogy a nyaklánc nincs sehol. Úgy gondoltam, talán itt hagytam nálad. Láttam, hogy még ég a villany a szobádban, így azt hittem, még ébren vagy. Csak utána kopogtattam.
Jiang Xiaoshuai idegesen vakarászta a fejét, és jelzett Wu Qiqiong-nak, hogy menjen be.
Wu Qiqiong mindenfelé keresgélt, minden sarkot átkutatott vagy fél órán át. Még a csatornába is belenézett zseblámpával, de jelét sem látta nyakláncnak.
- Mikor láttad utoljára? - kérdezte Jiang Xiaoshuai.
Wu Qiqiong megpróbált visszaemlékezni.
- Talán akkor, amikor oda akartam adni neki. Utána nem is figyeltem rá.
Jiang Xiaoshuai gyanakodni kezdett. Rávette Wu Qiqiong-ot, hogy az egész sztorit mesélje el. Miután végighallgatta, már mindent értett. Gúnyos kacajt hallatott, aztán dühösen bámult Wu Qiqiong-ra.
- Ne keresd tovább! Sosem fogod megtalálni.
- Miért nem? - kérdezte zavarodottan Wu Qiqiong.
Jiang Xiaoshuai tudta, hogy a fiú lassú felfogású, ezért úgy döntött, a képébe vágja az igazságot.
- A csaj elcsórta a nyakláncod, vágod?
Wu Qiqiong tiltakozva rázta a fejét. Tekintete határozottságot sugallt.
- Az lehetetlen. Azt mondta, nem kell neki, én pedig visszatettem a táskámba. Onnan csak nem vehette ki megint, nem?
- Idővel majd kiderül.
Wu Qiqiong derűlátó volt.
- Nem gond, ha elrakta. Talán az öngyilkosságaimtól meglágyult a szíve, és ezért titokban elfogadta a nyakláncot.
Jiang Xiaoshuai durván oldalba bökte Wu Qiqiong-ot, és rávicsorgott.
- Ha a villámlás istene lennék, rohadtul halálra csapnálak!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése