Ezúttal következő találkahelynek Yue Yue egy kávézót választott, hogy mindenféle balesetet megelőzzön. Továbbá Wu Qiqiong előtt 10 perccel már odaért. Alaposan megvizsgálta a székeket, hogy biztos lehessen benne, nem talál sehol téglát.
Este nyolc órakor megérkezett Wu Qiqiong. Yue Yue a közeledő alakra pillantott, és egy pillanatra elámult. A soványabb Wu Qiqiong egyértelműen nem nézett ki olyan bosszantóan, mint előtte. A toprongyossága azonban még mindig nem tetszett a lánynak.
Miután Wu Qiqiong olyan sok idő után újra meglátta Yue Yue-t, a szíve épphogy megdobbant, mielőtt visszanyerte önuralmát.
- Ugye nem maradt heg a fejeden? - fejezte ki Yue Yue váratlanul az aggodalmát.
Wu Qiqiong megdörzsölte fénylő homlokát, és nevetett.
- Isten nem meri tönkretenni a helyes arcom.
Ugyanaz az önimádat, ugyanaz a kötekedés. Ha egy gazdag, kacér és ördögi férfi mondta volna ezt, őrületbe is kergethette volna. De miután Wu Qiqiong szájából hallotta, csak egy jó nagy pofont akart neki adni.
- Itt az ajándékom. Egy platina nyaklánc - mondta Wu Qiqiong.
Egy elmés férfi azt mondta volna, "Nyisd ki, és nézd meg!". A rejtély így fokozhatta volna szerelme várakozásait. Wu Qiqiong-tól ez azonban nem is volt elvárható. Ő kerek perec megmondta, hogy egy platina nyakláncot vett.
Mielőtt Wu Qiqiong lerakta volna Yue Yue elé az ékszeres dobozt, észrevette, hogy a lány nyakában már lóg egy lánc. Ráadásul gyémánt. Ezt még sosem látta rajta.
- Kitől kaptad azt a nyakláncot? - kérdezte.
Yue Yue finom, érzéki ujjaival végigsimított a nyakláncon. A mozdulata igen gyengédre sikeredett. Elég egyértelmű, hogy nagy becsben tartotta az ékszert.
- Egy baráttól.
Wu Qiqiong maga is meghökkent azon, ahogy odahajította Yue Yue elé az ékszeres dobozt, ezért óvatosan kérdezte meg:
- Azért még az enyémet is elfogadod?
Yue Yue arca ellazult, és elmosolyodott.
- Mivel már megvetted... Ha visszautasítanám, megbecsteleníteném a kedvességed.
Wu Qiqiong válláról végre felemelkedett a teher. Tekintetébe halovány boldogság költözött. Felállt, hogy a láncot Yue Yue nyakába tegye.
- Egyelőre inkább elteszem. Túl ormótlan. Majd otthon viselem.
Wu Qiqiong határozottan visszaült székére.
- Szeretnél inni valamit?
Wu Qiqiong látta, hogy a legolcsóbb kávé is 40 jüan, ezért azonnal elutasította.
- Kösz, de nem kérek semmit!
Yue Yue szemforgatva nézett rá, miközben ő másfelé tekintgetett.
- Ha már elfogadtad az ajándékom, akkor... rendben vagyunk? Nem szakítunk megint?
Azonnal vér szökött a lány szemeibe. Mintha valami tűrhetetlent hallott volna.
- Wu Qiqiong, mégis milyen embernek nézel? Túl sekélyes lennék, ha visszamennék hozzád egy platina nyaklánc miatt, nem igaz? Ha ez volt a szándékod vele, akkor sajnálom, de nem is kell!
Amint Yue Yue kimondta, előhalászta a táskájából az ékszeres dobozt, és tétován a fiú elé dobta.
Különösen nehezen hozta meg Yue Yue azt a döntést, hogy visszaadja a nyakláncot. Mintha az élete múlott volna rajta. Lefogadta volna, hogy Wu Qiqiong képes helyesen ítélni, és sosem veszi vissza az ékszert.
Csakhogy veszített.
- Jól van.
Wu Qiqiong komoly arccal készült elvenni a dobozkát. Amint összeért a kezük, Yue Yue kissé visszarántotta az övét a lánccal együtt, de Wu Qiqiong észre sem vette.
- Ezek szerint még mindig szakítani akarsz velem? - kérdezte Wu Qiqiong.
Hát persze! Hogy is ne akarna? Yue Yue fortyogott belülről.
- Muszáj szakítanunk! - mondta Yue Yue.
A fiú harmadszorra hallotta ezeket a szavakat, mégis a szívébe hasítottak. Az előző két alkalommal ellentétben most valamivel mégis jobb volt. A szokás nagy úr. Újra érveket kért.
- Ne kerülgessük a forró kását! A hájamon, a trágyadombomon és a fukarságomon kívül mi más hibát találtál még bennem?
Yue Yue még mindig neheztelt a platina nyaklánc miatt. Hogy is ne lett volna érzéketlen?
- Megvetem az ilyen csóró férfiakat, és rosszul leszek tőlük. Ha szerinted tehetséges vagy, hagyd ott a munkád! Látni akarom, hogy fogsz lediplomázni egy hírneves, kiváló akadémiai háttérrel rendelkező egyetemen, és hogy éled túl, miután felhagytál a kenyérkereséssel!
Wu Qiqiong ezúttal nem hátrált meg.
- Nem hagyom ott a munkám, de attól még meghalhatok érted.
Yue Yue legszívesebben az égbe kiáltotta volna, hogy "CSESZD MEG!". Annyi nő van Kínában. Miért pont őt kell üldöznie egy ilyen elmebetegnek?
- Idefigyelj, Wu Qiqiong! Itt nem találsz egyetlen téglát sem. A terved nem fog működni.
- Ki mondta? Ott van egy - vágott vissza Wu Qiqiong.
Yue Yue szúrós tekintetével tüzetesen átvizsgálta a környezetüket.
- Lehetetlen. Mindenhol körbenéztem.
Wu Qiqiong nyugodtan felemelte a táskáját, de Yue Yue gyors kezei elragadták tőle. A lány kinyitotta. Természetesen egy darab tégla volt benne. Szerencsére gyorsan reagált, különben megismétlődött volna a tragédia.
Baszki! Még téglát is hoztál magaddal! Wu Qiqiong! Te aztán nem vagy semmi!
Yue Yue nem is tudta, hogy a játék csak akkor kezdődött el.
Wu Qiqiong kicipzározta a kabátját, és a belső zsebéből kiguberált egy másik téglát. Azonnal a fejéhez vágta.
A többi vendég körülöttük mind meghökkent, és szétszéledtek. Csak a távolból figyelték Wu Qiqiong-ot ámulattal.
Yue Yue tekintetét lila lángok töltötték meg, miközben fogcsikorgatva bámult Wu Qiqiong-ra.
- Te aztán tudod, hogy nyűgözz le!
Wu Qiqiong kezével eltakarta a sebét, aztán felállt. A tekintete nyugodt maradt. Szája sarkában halovány, de határozott mosoly jelent meg.
- Ha elismertél volna, a tégla sem megy pocsékba!
Ezúttal Wu Qiqiong nem kért senkitől sem segítséget; magától ment be a klinikára.
Este kilenc órakor a legtöbb klinika már zárva volt. Jiang Xiaoshuai általában sötétedéskor zárt, az ajtó ma mégis tárva-nyitva állt. Jiang Xiaoshuai ott állt az ajtóban, s közben vonzó szempárjával figyelte a járókelőket.
Végre felbukkant a célpont.
- Hé, még nem zártál be? - kérdezte Wu Qiqiong kissé elképedve.
Jiang Xiaoshuai kuncogott.
- Rohadtul tudtam, hogy visszajössz! Neked hagytam nyitva az ajtót.
Wu Qiqiong elég félszegen ácsorgott ott.
Jiang Xiaoshua megemelte az állát.
- Mire vársz? Gyere már be!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése