- Guozi! Visszajött a lapos fejűd.
Izgatottság támadt odakint.
Guo Chengyu a tükörképére pillantott. Finom arc, keskeny kontúrok, sűrű borosta, mandulaszem. Kialvatlanságról tanúskodó véreres szemek. Valójában már így született. Erős ívű ajkak és enyhén kiálló állkapocs. Talán kemény diónak tűnt, de igazából imádott mosolyogni.
Guo Chengyu kifelé menet rápillantott a földön lévő terráriumra. A kedvence hevert benne, ami néhány napig másnál vendégeskedett. Az úgynevezett lapos fejű valójában egy királykobra volt. Guo Chengyu szerette a kígyókat, de sosem tartotta meg őket. Szabadidejében levadászta a legjobbakat, néhányat hazavitt, majd másokat kért meg a tartásukra. Amikor úgy gondolta, mutogatta őket.
- Kövérebbnek tűnt - guggolt le mellé Guo Chengyu, hogy megnézze.
A királykobra masszívnak látszott, és teljesen fekete volt. A terrárium oldalában feküdt, mint valami főnök, és közben mustrálta az embereket. Kinyújtotta a nyelvét, és a szájából állatias szag tört elő.
- Cöh-cöh! Nézd csak azokat a szemeket! Egy igazi ribancé! - Guo Chengyu a tekintetét beszéd közben Liwang-ra emelte.
Liwang emlékeztette Guo Chengyu-t:
- Mindjárt indulnunk kell. Ne várakoztasd meg őket!
Guo Chengyu legyintett.
- Hozzátok ki a gyereket a kocsiba!
Két izmos fickó jelent meg, akik gyengéden, óvatosan felemelték a terráriumot.
A célállomás felé menet Liwang megkérdezte Guo Chengyu-tól:
- Vigyük magunkkal Xiaolong-ot?
Leesett Guo Chengyu álla.
- Minek?
- Ezúttal pénzben fogadtunk, nem?
Guo Chengyu ajka megrándult.
- Szerezz egy másikat, és vidd oda azt!
A jármű Peking külvárosán végighajtva közelítette meg Chi Cheng kígyófészkét. Chi Cheng Peking legragyogóbb hercegének számított. A legtöbben kígyóembernek hívták. A napjait végiglazsálta, és csak a kígyóival töltötte az idejét. Néha galambokat és bambuszpatkányokat is tartott kígyóeledelnek, miközben egy nyugdíjas életét élte.
Ünnepélyesebb időszakokban Guo Chengyu mindig kígyóviadalokat rendezett. Többnyire pénzért.
Amikor Guo Chengyu megérkezett, Chi Cheng a szobájában épp egy bambuszviperát piszkált egy bottal. A mérges kígyót felébresztette, majd az érkezők irányába nézett. Szeme sarkában a hunyorítástól határozott ránc jelent meg.
Guo Chengyu arcvonásai finomak voltak, míg a sötét, ördögi és rejtélyes Chi Cheng-é markáns. Szemöldöke vastag és tömör volt. A pillantása mindig mélyre hatott. Gyerekkori barátok voltak, raádásul a két apa is jó barátságban álltak egymással. Mások úgy látták, szoros szálak kötik össze őket.
Valójában viszont ki nem állhatták egymást.
A ház előtt egy bekerített rész állt. Azt használták kígyóviadalokra. Acélháló fedte. Chi Cheng személyes kedvencét szólította, egy 30 kilós pitont. A gazdájához hasonlóan neki is erős teste, és szúrós tekintete volt. A vadonban a két király soha nem is találkozhatott volna, ma mégis összecsaptak.
Guo Chengyu és Chi Cheng mellett számos néző is akadt. Néhányan Guo Chengyu járművét követték, mások Chi Cheng emberei voltak. Körbevették az egész arénát, és az izgalmas viadalt nézték.
A királykobra kegyetlen ösztönökkel, kiváló pontossággal és halálos méreggel bírt, míg a piton masszív testtel, erős izomzattal és lenyűgöző erővel. Két ilyen teremtmény összecsapásából ádáz csata alakulhatott ki.
Egy ideig tanulmányozták egymást, majd a királykobra támadott először; egy szemvillanás alatt lecsapott a pitonra. Majdnem el is találta, de a piton feltekeredett, és összegabalyodott a királykobrával. Erővel készült megfojtani a királykobrát; megkezdődött a halálos hempergés és harapdálás.
Guo Chengyu a mellkasa előtt keresztezte karjait. A szájában cigaretta lógott, tekintete élénk érdeklődéssel telt meg.
Chi Cheng száját egy szó sem hagyta el. Tekintete halálosan nyugodt és érzelemmentes volt.
- Jaj, basszus! - kiáltott fel az egyik néző Chi Cheng háta mögött.
A piton támadott. A királykobra épp most marta meg. A harapás majdnem a szívéig hatolt. Szerencsére a királykobra agyarai kicsik voltak, a pitont pedig vastag pikkelyek védték a méreg ellen, így nem okozhatott azonnali halált. A megmart piton feldühödött, őrülten rávetette magát a királykobrára, s végzetes harapásban részesítette, melytől eltört a gerince...
Guo Chengyu arcán még mindig zavarodott mosoly függeszkedett.
Chi Cheng némán a zsebébe nyúlt. Egy kisujjnyi méretű kígyót tartott benne. A kígyó élénken, aranyosan ficergett, mint egy elkényeztetett gyerek. Amint Chi Cheng ujjai a jeges testhez értek, a szíve megnyugodott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése